Nos

2008.02.22., Péntek

20.07.  Tehát. Kezdjük ott, hogy megnéztem a mai statisztikát, ami 23 darab embert észlelt. Édes drága gyermekeim, remélem, észrevettétek, hogy fél lábbal már az új helyen vagyok, már épp eleget téptem miatta a szám, illetve a billentyűzetet.

Ezúton kérek még egyszer mindenkit, hogy maradjon velem, illetve kövessen engem. Napok óta agyalok rajta, mit csináljak ezzel a bloggal, mert kitörölni nincs szívem, folytatni meg értelmetlen. Lehet, hogy az lesz, amit Dr. Stein javasolt, hogy bevágok egy pár soros ajánlót és linkelek a másikra. Sóhaj. Még meglátom.

Bővebben nem fogok erről a problémaszerűségről beszélni, beszéltem már éppen eleget. És nyavalyogni se  fogok, hanem idevágok egy linket, meg jobbra a linkfalba:

http://ropcsillag.freeblog.hu

2008.02.21., Csütörtök

23.59.  Majd holnap, jó?  Holnap próbálok mindent itt is megtanakodni, az új blogtól függetlenül.

2008.02.18., Hétfő

23.59.

Kész!

23.46. Rájöttem, hogy nem tudok írni. Kisfüzetbe. Nem a sötétkéken ült átok, hanem az összesen. Hiába szép meg minden, képtelen vagyok kiadni magamból mindazt, ami naptól napra gyűlik bennem. Sőt, azt vettem észre, mennyire gusztálom a világirodalmis füzetemet. Olyan jó nagy, széles és lapos és vagány a borítója. És még vonalas is.

Úgyhogy bye-bye, szép könyvecske. Sajnálnom kellene, hogy 16 oldalt belefirkáltam, de valahogy nem tudom sajnálni. Inkább ujjong a lelkem, hogy végre megszabadulhat a sok tehertől.

Érdekes, régen mindig kis füzetbe írtam (A6-os méretben!). Most meg nem megy az A5-ösben. Biztos öregszem.

Találtam új url-t, talán még címet is. Pillis háttér marad, perpill ennél szebb nincs.   

Változások kora

2008.02.17., Vasárnap

20.21.  Igen, én, ilyen korán. A tárgyra térnék, roppant felvillanyozott (értsd: zabszem-effektus) lévén. Ha valami nem dereng, tessék az előző bejegyzés harmadik utószavához görgetni.

Mivel már többen (úgyszólván mindenki) a pokolba kívánták-kívánják a kommentrendszert (én meg a blogszerkesztőt), úgy döntöttem, nem fogom se magam, se az olvasóim (hűű, de nagyképűűű) idegeit tovább fesletni, hanem fogom magam, és áthurcolkodom a freeblogra, egy kedves ismerősömet követve. Elegem van ebből a bugyuta, amatőr rendszerből, az idióta szerkesztőből, képfeltöltőből, a sablonokból, mindenből. Bocs, ha valakinek megbántottam az érzéseit, de ez a „blogszolgáltató” egy kalap kaka a freebloghoz, a blog.hu-hoz, vagy a blogolhoz képest (nem, a blogterhez képest nem!), szóval ahhoz mérten, amit egy igazi blogszolgáltató képes nyújtani.

Egyedül még azt nem tudom, hogy költöztessem át a bejegyzéseket (332 db) vagy csak simán indítsak újra (eléggé lehetetlen tűnik a költöztetés, mivel itt nincs blogexport-import, egyenként feltölteni meg rettenetes és értelmetlen lenne, már csak a dátumozott postok miatt) illetve hogy nézzen ki az „új” blog. A pillangós hátteret lehet, hogy megtartom, sőt, az is lehet, hogy az összes cuccot, még meglátom. Hát betűtípust cseréljek? Címet tutkó fogok, hiszen a Szemiramisz eredetileg elbújás céljából készült, mert nem tudtam, mi lesz ebből a blogból, vajon sikerül-e, ezért kezdtem itt eleve + a magánéletemet „elzártan” akartam tárgyalni (terápiás célok ugye). Így a Seraf23, a semiramis… és a Szemiramisz-Renaissance úszni fog. (Utóbbi azért kapott új toldalékot, mert még a franctudjamikor változtattam a blog tematikáján, igazi nőiblog lett. De szerencsére működik (legalábbis remélem). Jujjj [szőkenős fejvisítás], de mi legyen az új url és cím?!

De istenem, végre lesznek LINKELHETŐ kategóriám és címkéim, rendes statisztikám, html-em, látszani fog az összes bejegyzésem… és több blog lesz a nevem alatt a profilombanJ.

Ui.: egyébként több blog terve is formálódik kicsiny agyamban, de eddig szerencsésen visszafogtam őket. Az egyik egy macskás blog (egyik macskám nevében írnám a blogot, egyes szám első személyben), a másik egy ékszeres blog (no comment), a harmadik pedig a már többször szóba hozott Zegyetemblog. Írnám én ezeket szívesen, de nem szenvedek akut idő-túltengésben, a napi frissítést pedig nem tudnám garantálni. Az ékszeres esetén fennáll a befulladás-témakifogyás-szenvedés, a Zegyetembloggal meg a következő félévig mit csináljak? Küldjem el nyaralni?

Ui2.: Természetesen ez a blog itt megmarad a Cafeblogon, nem fogom törölni, az új blogon pedig „Régi blogom” címszóval fogom jelölni. Hogy ide is átteszem-e az új bejegyzéseket? Jó kérdés, de nagyon szeretném, ha az összes olvasóm utánam jönne. Persze a fejleményekről majd mindenkit értesítek, a lehetséges blogcímre pedig várom a javaslatokat.

23.38.  Az előző post eléggé depresszív volt, a legrosszabb részt áttettem Wingdingsbe, ha nem akartok keserűek lenni, nem olvassátok el. Szerencsére a rossz kedvem már odébbálltJ. A tegnapi nap röviden:

Annak ellenére, hogy kurva hideg volt, ragyogó nap volt, már csak azért is, mert sütött a Nap. Igaz, hogy annyit ért, mint halottnak a csók, de sütött, én pedig vígan fotoszintetizáltam. Örömmel jelenthetem, mindent sikerült elintéznem. Vettem Clinique-es arctisztítót (az árától kicsit lehidaltam, de mindent a szép bőrért), elvittem a táskákat megjavíttatni. Még jó, hogy az egyikről (ti. amit ott vettem) megőriztem a blokkot, így azért nem kell fizetni, az Őzért pedig, amennyiben sikerül megcsinálni, 400 Ft-ot kérnek.

És melltartókat is vettem! Gyönyörűeket, potom 650-1200 Ft között. És 85B-seket, Stein! Tökéletesen passzolnak!!!

Az egyik gyönyörű türkizkék, megy a sápadt bőrömhöz és a sötét szememhez, a másik halványrózsaszín, a harmadik kicsit ribancos, de pont ilyet kerestem, a negyedik „vagánycsajos”. Most nem fogom a mintákat meg a formákat elemezgetni, lényeg: tök szépek, szexisekJ. Meg két alsóneműt is hozzájuk csaptam, egy narancsszín tangát és egy sötétlilát.

Az már csak hab a tortán, hogy még a Rogersbe is sikerült eljutnom. Szegény órámat ott kellett hagynom, mert hiába cserélték ki benne az elemet, nem indult. Szerdán caplathatok a táskás mellett még ide is. Tesióra után. Szívás, de legalább lesz táskám meg órám.

Most pedig húzok aludni.

Ui.: Nem tud valaki egy gyöngyvirág illatú parfümöt?

Ui2.: Maradjak a 212 Sexynél vagy vegyek új parfümöt?

Ui3.: Költöztessem át a blogot a freeblogra?        

Júúúúj…..

2008.02.16., Szombat

22.12.  Az ember néhanapján úgy érzi, ma jobb lett volna be se kapcsolnia a gépet.

Az egyik csapást (a három közül) már sejtettem. Tudjátok, mekkora betonfejem van, és milyen lobbanékony vagyok. És ha belobbanok, az nem a legszebb helyzet. Csak az lehet rondább, ha a másik fél ugyanolyan fafejű, mint te. Patthelyzet, állóháború, esztelen vagdalkozás alakul ki. És ez engem mérhetetlenül elkeserít, mert az egyébként is nulla önbizalmam már mínusz egy lesz.

A második csapásról valahogy nem akarok beszélni, egy (illetve kettő) embernek elmondtam, ő egy nagyon-nagyon kedves barátom, lelkileg hasonszőrűek vagyunk, szóval meg is értette. A harmadik pedig a kettes számú csapással, és ezzel a kedves baráttal függött össze.

Összegezve: utálom magam bunkónak érezni és olyasmiért szégyenkezni, amiről nem tehetek. Főleg, ha annak a galádhoz is köze van. Az eset megint ráébresztett arra, mekkora közöttünk a távolság, s nemcsak fizikai értelemben. Talán még csak nem is a több mint 10 év korkülönbség. Hanem az „egyéb” kategória. Egyszerűen nem értjük meg egymást. Nézem, és egyszerűen nem értem, hogy kerültünk egymás mellé. Neki már a családalapítást kellene tervezgetnie, ehelyett egy idegbeteg, lökött egyetemista csajjal jár, aki még húsz éves sincs, egyik legkedvesebb tevékenysége a számítógép billentyűzet püfölése és amúgy mellékesen klinikai eset. Nekem korban hozzám illő, nálamnál is lököttebb, link sráccal kellene járnom, aki annyit ért a nőkhöz, mint én az autószereléshez, és kopácsolás helyett buliznom kellene meg hülyére inni magam. De én nem akarok teszetosza, bunkó kis pöcsökkel járni, nem akarok egyetemista lenni, nem akarok a tömeg része lenni, az ivástól pedig irtózom. Három alkoholista nagyszülõvel és egy kezdõ alkoholista, apának nem nevezhetõ biológiai szülõvel talán nem csoda, fõleg, amióta 12 éves koromban egy részeg cigány kurva megverte a 40 kilós anyámat, és a kibaszott kocsisorból senki nem jött ki segíteni, és amikor a büdös cigány a visítás miatt szét akarta verni a fejemet, a 40 kilós anyám védett meg. Talán ezért.

Bocs, ez egy kiborulós post. Ezeket nem azért írtam le, hogy sajnáljatok (sajnálni a hülyéket szokták, mondja mindig anyám, és te nem vagy hülye, fiam), hanem mert ez a blog terápiás eszközként szolgál. Pszichológusra se pénzem, se időm, és valószínűleg meg se szólalnék, a papokat utálom. Maradt a blogJ.

Tehát ne sajnáljatok. Nagyon sok embernek akadnak ilyen „történetei”, sokkal rosszabbak is. Akinek pedig nem, tegye össze a két kezét, és imádkozzon ahhoz, akit istenként tisztel.    

00.40.  Izé, a galád miatt kicsit rlhúzódott az idő, a mai (jó!!!) napról majd holnap mesélek, most tűzök tuntuskálni, jó éjszakát!

2008.02.14. Péntek

22.53.  Egyetek   –t, istentelenül fincsi.

 

23.41.  Tisztában vagyok vele, hogy izomfájdalomra az úszás a legjobb ellenszer, de egy: rohadt hideg van, nem szárad meg  hajam; kettő: senki nem akar velem jönni. Maradt a kínlódás, masszírra meg aligha számíthatok. Anyám hóhérkezeiből meg nem kérek, inkább szenvedek.    

Még mindig cölöpön

2008.02.14., Csütörtök

23.10.  Még mindig fájok. Mindenhol. De legalább már vége a hétnek. A dolog szépséghibája, hogy egy csomó izét kell olvasni, és van, ami még meg sincs. A fénymásolóban már előre köszönnek nekünk és Ildinek, ma pedig a csaj elgondolkodva nézett ránk, majd közölte, lehet, hogy bevezetik a törzsvásárlói kártyát. Egyébként ma öt, különböző, több oldalas cuccot vittünk. Négy példányban kértük. És még van mit vinni.

Amúgy szeretem ezt a fénymásolót. Aki egyetemre jár, irodában dolgozik, nagyon jól tudja, van különbség fénymásoló és fénymásoló között. Ez a jó a netkávézó épületében van, tehát egyetlen hibája, hogy ki kell menni a főépületből. Szép, tiszta (igaz, zsebkendőnyi), vállalnak egy csomó mindent, a névjegykártya készítéstől dolgozat megszerkesztéséig. Még valami laminálás is van, de gondolom, nem a parkettatípusra vonatkozik. Továbbá árulnak tollakat, szövegkiemelőket (málnaszínű is van), ragasztót, post-itet (2 méretben), celluxot, füzeteket… és csak hat forint a fénymásolás. Tiszta jó. A csaj pedig villámgyors, és egy kivételével mindig jól készítette (akkor kimaradt egy oldal). Most is külön ráírta az anyagokra, mennyibe került, hogy később könnyebben tudjanak a csajok visszaadni.

Ellenben az épületben lévő Xerox kurva szar. Két vén hülye (az egyik tanár szerint is azok) kínlódik egy koszlott lyukban, 12 forintért nyomatják. És állandóan elbasszák, ha két oldalnál többről van szó. Egyszer Juditnak az átírásos lapját cafatokban adták vissza, mert a hülye állat nem vette le a gemkapcsot, és a gépet is elbaszta, sőt, az eredeti példányból is eltüntetett pár lapot.

Egyszóval van különbség fénymásoló és fénymásoló között.

Szóval a dolog szépséghibájánál tartottam. Ez volt az egyik. A másik, hogy szombaton megyünk nagyanyámék, ami a fél napomat elveszi, a másik felében az összetört lelkemet pátyolgathatom. Tehát egy nap jóformán kilőve, marad kettő, hogy mindent megcsinálják, rendbe jöjjek, kipihenjem magam, etcetera. Fasza.

Annál is inkább, mert holnap mennem kell vásárolni. Ezer éve ígérgetem magamnak, hogy most már tényleg elmegyek és veszek Clinique-es bőrápoló izét, de ilyen tüchtig helyekre nem szeretek egyedül menni. Meg úgy általában vásárolni se. Meg szeretnék (fogok!!!) venni egy (vagy kettőJ) melltartót, mert cicifixek szintjén elég natúr a színvilágom. Volt egy piros, de szorított, mint az istennyila. Rózsaszínt fogok venni, vagy sötétbarnát, vagy valami vadító kinézetűt, esetleg pöttyöset. Ja, és el ne felejtsek zoknit venni. Mert az már tényleg kell, ha nem akarok hamarosan mezítláb közlekedni, a jó idő pedig még messze van. És a táskáimat is el kell vinnem javíttatni (hármat!!!), de lehet, hogy újat is nézek, Anid ma beszélt egy új táskaboltról. Meg az óráimban ki kéne cseréltetni az elemet…

Már csak a világot nem akarom holnap megváltani, komolyan.   

2008.02.12., Kedd

23.53.  Olyan kurva álmos vagyok, hogy azt szavakkal ki nem lehet fejezni. Reggel hatkor keltem, mert már kezd kicsit elegem lenni az állandó rohanásból és idegeskedésből. Még sminkelni is volt időm, a héten másodjára, hehe. Amúgy lehet, hogy a keddi koránkelés elhárul a fejünk fölül, mert ’Tinka össze akarja vonni a félcsoportokat (ma kemény hatan voltunk), és mindenki oda megy, ahova akar. Hát, valahogy mindenkinek jobban fekszik a szerda tízórási időpont, mint a kedd reggel nyolc…

Gyerekek, az az igazság, hogy most rohadtul nem volt kedvem írni, egyrészt mint említettem, kibaszott álmos vagyok, másrészt még be se pakoltam. És holnap lesz az első tesióra, jessszzzz. Jó lesz.

23.53.  A minap kaptam egy e-mailt szeretett tanulmányi rendszerünktől, tárgy: Újságíró érdeklődésű diákok jelentkezését várják. Naná, hogy megnéztem, habár sejtettem, hogy valami izé dologról lesz szó. És igazam volt. A nemsokára induló Bölcsész című újsághoz keresnek jelentkezőket. És figyuzzatok! Fényképes önéletrajzzal!!! Aminek egyoldalasnak kell lennie. Beszarok. Azon nyomban megállapítottam, hogy én túl híres és túl profi ehhez a kezdő bandához. Legalább valami jó címe lenne, mondjuk külön is lehetne írni, hogy Bölcs Ész, hehe.

Egyszer – talán nemsokára – ha odáig jutok, leadok nektek egy jóolvasmány-listát, habár épp eleget tépem a szám könyvek témájában. Nem fogok litániát meg hegyibeszédet mellékelni, csak felsorolok ennyi meg annyi szerzőt meg ugyanennyi címet. Nem azért, hogy olvassátok el, á, nem. De fogalmatok sincs, mennyit veszítetek, ha nem olvassátok el őket. A ti dolgotok.

Megyek lefeküdni. Egyedül. Csak egy nyolckilós, szőrös kandúrmacska vár az ágyban. Hogy elfoglalhassa. De résen leszek és megkaparintom a takaró 90, na jó, 85%-át. Ami egyébként az én tulajdonomat képezi, de mindegy. A macskáknál természetes, hogy mindent a sajátjuknak tekintenek.    

MöööööL

2008.02.10., Vasárnap

21.59.  Egész nap fájt a fejem és a hasam, frankón elrontották a hétvégém utolsó napját. Ti. az átlag szegény egyetemistáknak pénteken nincs órájukJ. Úgy volt, hogy na, ma szépen leülök, és alkotni fogok, ehelyett a fent említettek miatt egész nap nyögtem a kanapén és olvastam. Komolyan nem emlékszem, mostam én egyáltalán fogat?!

Nem tudom, mi a fészkes van velem, hirtelen olyan rossz kedvem lett… rohadt magányosnak érzem magam… néha olyan jó lenne valakivel beszélgetni, akár telefonon, akár személyesen, akit nem az egyetemről ismerek… úgy érzem, totál el vagyok szigetelve, hogy nincsen senkim… Tudom, hogy nem kellene nyavalyognom, de ez az én büdös blogom, és ha valahol, hát itt jogom van nyavalyogni. Anyám már sikítófrászt kap, ha meglát, ahogy szomorú arccal robogok felé, és egy „Ne hisztizz már annyit!” kiáltással elhajt. Jajjjhh, olyaaaan szomorúúú vagyooook bööööö!!!!!

Az már külön kibaszás, hogy holnap iskolába kell menni….

Ui.: Legszívesebben azt mondanám, hívjatok fel, hogy egy kis lelket öntsetek belém, de nem ismertek, illetve jobban is, mint bárki más a környezetemből, anyámat kivéve, hisz’ a nyitott lelkemet olvassátok nap mint nap, már ha olvassa valaki ezt a tömény agymenést, amit én itt nap mint nap közvetítekJ…. De ettől függetlenül nem tudtok felhívniJ.   

23.11.  Írtam ide egy hosszú postot (legalábbis rohadt hosszúnak tűnt, mire elkészült). Kérdés, hogy volt-e értelme. Nagyon elfáradtam és tizenegy óra van és hétvége. Puszi.

Ilyen se volt még

2008.02.09., Szombat

19.33.  Főoldalon vagyok a freeblogon. Najó, nem a szó megszokott értelmében, hanem szó szerint. Ott ni, alul a tematikus blogoknál, ha többek között „irodalom” kategória jön be, akkor oda én vagyok kirakva. ÉÉÉN!!! Egy tök kis sima bejegyzéssel baszkiJ.

http://www.freeblog.hu/?node=category&id=11

 » amadea

Dolgozó anyák

Diana Appleyard: Szülés vagy Szabadság! Értékelés: 4.8 peluska az 5-ből Kedvenc karakter: Carrie Adams Carrie ugyanazzal a problémával...

23.57. De azt még elmondom, hogy….

A KURVA NÉNIKÉJÉT AZ ETÉER RENDSZERGAZDÁJÁNAK!!! VETTÜK ÓRÁN, A TANTÓ BÁCSI MONTA!!!!

Utálomutálomutálom

2008.02.08., Péntek

23.40.  Kilenc órakor felkeltem, fél óra múlva bekapcsoltam a gépet, hogy na én akkor nagy ravaszul a tesi megnyitása előtt belépek az Elcseszett Tanulmányi Rendszerbe, és mindenkit kicselezek….

És úgysem hiszitek el, hogy kemény másfél órás gürizés után tudtam felvenni!!!

Most nem fogom részletezni, hogy az ETÉER mekkora állatságokkal képes megkeseríteni az ember életét, legyen elég annyi, hogy ennyit még a sima tantárgyfelvételnél sem káromkodtam. Egész belefájdult a szám. De egyébként vagy fél egyig (mármint délután fél egyig) itt ültem a gép előtt, és legalább öt embernek igyekeztem segíteni. Hiába, a jó karmáért meg kell dolgozni.

23.57.  Lassan megyek alukálni (tuntuskálni, ahogy Lancelot mondaná, behalok azon a srácon), mert továbbra is úgy érzem, mintha egy baltát állították volna a fejem jobb oldalába + holnap hajnal tízkor fel kell vennem a tesit rajtam kívül három (!!!) embernek, mifasz vagyok én, titkárnő?!!, majd szépen összeomlik párszor a rendszer, sebaj. Jó éjszakát kedveseim, legyetek rosszak nagyon, pápá!         

23.31.  Rájöttem, hogy nem akarok szülni. Imádom Lucia titkos blogját, de a kommenteket eolvasva szándékom még jobban megerősödött, ami egyébként évek óta stagnáló állapotban van. Ja, és férjhez menni sem akarok + anyámmal közöltem, ha mégis efféle öngyilkos merényletet terveznék magam ellen, lőjön agyon, az kegyes halál lesz a házasság poklához képest.

Egyébként a házasság-és babapártiak most ne haragudjanak rám, de egyrészt ez az én blogom, másrészt születtek volna az én helyembe. Senkinek nem akarom elvenni a kedvét a fehér rucitól meg a rózsás arcú pelenkásoktól, bocs.

Amúgy még nyáron történt egy aranyos mittoménmi velem ezzel kapcsolatban; épp’ akkor is beteg voltam, az ágyban fetrengtem, panaszkodtam a galádnak, hogy kibaszottul fáj a hasam, erre: „Nem a baba rugdos?” Néztem ám nagyot, kétszer-háromszor is elolvastam az üzenetet, de mindannyiszor csak az jött ki, és ő küldte. Azt nem mondom meg, mit írtam neki vissza, de jót röhögött. De halál cuki volt, még a pelenkázást is vállalta, megegyeztünk, hogy ikreket várunk, ám a névjavaslatait, miszerint legyenek Jenő-Jenőke, nem fogadtam el, hanem felvilágosítottam életem értelmét, hogy akciós áru lesz, egy kisfiú és egy kislány egyszerre, név szerint Adrián és Anna Szemiramisz (utóbbi megfontolandó, nemigen szeretnék ennyire kitolni a gyerkőcömmel, épp eléggé kitolt velem a saját anyám is ezzel a rohadt hosszú névvel). A csúcs akkor volt, amikor este jóéjszakát kívántam neki: „Szép álmokat kíván Anna, Adrián és én.”, nagyon tetszett neki. Jaj, olyan hülyék vagyunkJJ. Méghogy a pasik harmincévesen már érett személyiségek! Hahaha!!!

Ja, amúgy a galádnak már nincsenek családalapítási tervei velem kapcsolatban, szerintem rájött, milyen lökött vagyokJ.         

Bassza Meg

2008.02.07., Csütörtök

22.48.  Sose felejtsétek el gyerekek, hogy mindig lehet rosszabb. Mindig.

Az a vén pudvás kaporszakállú már nem tudott mit kitalálni unalmában, ugyan mi a frászt kellene a kis Amadea nyakába akasztani. Naná, hogy egy kibaszott betegséget!

Az egész akkor kezdődött, amikor anya megérkezett (habár kötve hiszem, hogy a kettő között mélyebb összefüggést is lehetne találni). Először elkezdtem fázni. Mondjuk azt máskor is szoktam, de ez most más volt. Belülről fáztam, az égető fajtából. Hiába rángattam magamra száz meg száz rongyot + a franciazászlós puha takarómat (amiben gyanúm szerint fűtőszálakat is rejtettek, mert két perc után az embernek kurvára melege lesz benne), a testem még mindig lángolt (sajna nem holmi erotikus élménytől, ezt meg aligha lehet annak nevezni), aztán amikor már a szemem is égni kezdett, halálravált hangon szóltam édes jó anyámnak, hogy tárcsázza a patológust, Mirácskánál gáz van. Emlegetett egyet fújt: influenza, influenza. Képzelhetitek, milyen szép hangon kiabáltam vele, miszerint… áhh, hagyjuk.

Trutyi (lázcsillapító) be, láz le. Jött fejfájás. Jött orvos. És jött a kurva hányinger.

Esküszöm, semmit nem utálok jobban, még a fogfájást sem, mint a hányingert. Utálok hányni (legalább a bulimiától nem kell félnem). 12 évesen hánytam utoljára, de akkor a fél házat. Akkor elhatároztam, hogy inkább megdöglök, de ezt soha többet. Fogfájásnál nem forog velem az egész szoba, tudok járni, gondolkodni, mozogni. Hányingerattak esetén még ülni sem tudok. És ha még fejfájás is járul hozzá, még a levegővétel is fájdalmat okoz.

Na, és ilyen állapotban próbáljatok ti meg lenyelni egy B6 injekciót. Ja, valamikor biztos elmúlt tőle. De hogy előtte még jobban hányingerem lett… istentelenül rossz íze volt. Anyám már úgy támogatott (vitt) fel az ágyba, de legalább kialudtam magam, így kemény hajnal hat órakor harmatfrissen pattantam bocsánat vánszorogtam ki az ágyból. Igen, suliba mentem. Kis stréber. Nem bazdmeg, nem vagyok stréber, de pechemre ma három szemináriumom is volt, és valahogy nagyon nem akartam, hogy kihúzzanak a névsorból, amikor nagy nehezen, fáradságos munkával sikerült összeállítanom az órarendet, sőt, fel is tudtam őket venni!

Ui.: De az utolsó óra (16-18) király volt. Nincs annál viccesebb, amikor az egyik tanár kifiguráz egy másik tanárt a háta mögött, főleg, ha az egy aszott múmia aki meghúzott művtöriből  idős ember.  

Ha-ha-ha

2008.02.05, Kedd

23.14. Annyi bosszantó katasztrófa történt ma velem, hogy inkább már csak röhögök rajta. Holnap lesz egy kemény db órám, utána mehetünk turizni a könyvtárba, utána hazajövök, bebújok az ágy alá és estig ki se jövök. Anya majd csinál lapos kajákat, a gépet meg felhozza nekem. Valahogy.

21.51.   Húzz már a fenébe, te hülye tél! Igen, hozzád beszélek! Igenis tudd meg, hogy elegem van belőled! Mindig csak a ronda orcádat mutatod nekünk, a latyakot, a süvítő hideget, a pocsolyákat! Legszebb lényedből alig adtál valamit, az is rögtön elolvadt vagy lefagyott, hogy mindenki fehér pólyával járkáljon! Nem kértünk ingyen koripályát! Akkor miért nem adtál hozzá korcsolyát is?! Mert a magassarkú csizma veszettül nem az! Azért pedig külön haragszok, hogy alig voltak szépek a fák, amikor a hó leheletfinoman beburkolja a selyembarna ágakat, és mesébe öltözteti az egész várost!

NYARAT AKAROK!!!! TAVASZT!!! +25-30 fokot, gatyarohasztó meleget, amikor a reggelimen tíz perc után felkunkorodik a sajt széle, olyan rohadt meleg van!!! Miniszoknyában és törpesarkú szandálban akarok járni, hogy minden pasinak csorogjon a nyála! Közúti balesetet akarok okozni!

Zistenit, legyen már nyár!!!! Mmmmm!!!!  

21.35.  Az anyáknak elment az eszük.

- Atali anyja nagyon sötétbarnára festette a lánya haját (értsd: olyan sötét, hogy már-már fekete, ergo vagy négy évet öregít szegény Atalin, alatta meg ott dekkolnak a világosbarna és aranyszőke melírcsíkok).

- Odette és a pasija szakítottak. Odette anyukája miatt (aki mellesleg egy napon született az én anyámmal, s nem egy dologban hasonlítanak), mert állandóan Odette-et faggatta (amióta Zs-vel járt), higy hol van, merre jár, mit csinál, etcetera. A srác persze besokkallt. Nem értem Éva nénit, eddig nem volt ilyen, még ugyan szabadosan nevelte Odette-et. Esküszöm, már az én anyám nem ilyen, pedig egy szemhunyásnyit nem aludt, amíg Bcn-ban voltunk. De elengedett. Mert ez az én életem, és vannak dolgok, amik csak rám és a galádra tartoznak, senki másra. És ő ezt megérti. Egyszer el kell engednie, nem foghatja örökké a kezem.

Tehát mi következik mindebből? Nekem van a legfaszább anyukám a világonJJ.    

Hétfő, mi más?!

2008.02.04., Hétfő

20.29.  A hétfő nem hazudtolta meg magát. Nem, nem szar nap volt. Csak elkefélt. Egy kicsit. Azt már bele  sem számítom, hogy régi villamossal kellett jönnöm. De azt már igen, hogy azon a villamoson Francis is ott volt.

Illetve felszállt a Kossuth téren. Ha a végén szállok fel, később talán észre sem vesz, de a múltkori cigánykörbevevős eset után (amikor egyszer csak arra eszméltem fel, hogy hat-nyolc Gangesz parti négerrel egyedül maradtam a villamos hátsó traktusában) inkább középtájra helyezem el a súlypontomat, a saját jól felfogott érdekemben.

Tehát a baszott Fő téren Francis felszállt a baszott villamosra, én pedig azt hittem, mentem lenyúzom magamról a bőrt.

Francis, mondd már meg, ki nem szarja le, hogy 4.2-es lett az átlagod?! Néprajzon?! Neked összesen volt annyi vizsgád, ami nekem csak januárban (6 db), nem számítva a két, 31-ei javítóvizsgát. Az már kész röhej volt, hogy tesinek aerobikot akar felvenni. Francis. Amikor… mindegy, sz’al a testi adottságai nem pont megfelelőek, de mindegy. Ja, nyelvvizsgázni akar, de pl. azt, hogy „Mayfair”, ő „Majfair”-nak ejti.

Higgyétek el, nem ok nélkül kap tőle mindenki frászt.

És a hidegzuhany…

A szociolingvisztikai gyakorlatot nem a nekünk kiírt tanárnál vettük fel, hanem egy másiknál, akit szeressünk. Örültem, mint bolond a sipkájának, amikor megláttam az Elcseszett Tanulmányi Rendszerben annak a tanárnak a nevét. Erre kiderült, hogy nála csak másodikosok vehetik fel, nekünk csak és kizárólag Christine-nél (baszakodós maximalista náci) lehet. Baszná meg a rendszergazda, akkor az elsősöknek miért rakják fel a másik tanár óráit is?! Ja, egyébként a rendszergazdit már kt (az egyik tanár) is letolta a pótvizsga időpontok miatt, és ezt órán nekünk is elmondta, miszerint „a kurva nénikédet, hát hogy a fenébe ne nyissam meg?” Asszem, erről az óráról nem fogok hiányozni.

De sebaj, a hibát korrigáltuk, Ildivel holnap reggel nyolckor kornyadozhatunk a Kassain Krisztinkával édes nyolcasban. Jesssz.

Még más dolgokon is felhúztam magam:

-         Egy kurva írószerboltban nem lehet kapni nagyalakú, vonalas füzetet

-         Egy kurva drogériában, szupermarketben nem lehet kapni gyöngyvirágos vagy levendulás szappant

-         Egy kurva normális táskát nem lehet kapni…

Hát semmi nincs ebben a baszott faluban?!     

Miért van az,

2008.02.03., Vasárnap

23.59. hogy ha szeretnék hamar végezni, mindig soká húzódik? Négy emberrel msn-eztem áááá de álmos vagyok pedig holnap kelni kell áááá olyan jót dumáltam Csillagommal ááááhhh de jó hogy tízre kell menni és nem kell felmászni a harmadikra ááááhhh megyek lefekszem áááhhhh.

Ui.: még hogy nem létezik szülői terror:

-         apám fejbevert a bevásárlókocsival a Metróban

-         anyám nemes egyszerűséggel kotlófingnak nevezett.

23.41.  Astor Mikado körömlakk. Életteli, ragyogó színek. Kár, hogy mire rátalálok a nekem tetsző színre-árnyalatra, utána pár hónappal az istennek nem lehet találni. Nekem a bordó alapon aranycsillámos van, magánzóban nem találtam képet.

23.36.  Szó szerint szart eszünk. És milyen drága!

Ugye ez ez akar lenni:

http://www.bioszallito.hu/pic/termekek/0000005090.jpg

2008.02.02., Szombat

23.01.  Egész nap nem csináltam semmit.

És kurva jó érzés volt.

Ppprrp???

2008.01.26., Szombat

23.59.  Kurvára álmos vagyok, de ezt muszáj leírnom. Vagy elcsökevényesedtem lelkileg, vagy nem tudom.

Kezdjük ott, hogy Odette-nek fiúja van(!) A fiús, verekedő, harcművészetekhez vonzódó Odette-nek! De ez a tény nem akadályozza meg őt abban, hogy az édes kedvest tökön rúgja, lebunkózza, lehülyézze. Az én kicsi Odette-em.

Nem tudom, mi ütött belém, de egy kis hang elkezdett bennem ficorogni, Mondd el, büszkélkedj csak el vele! Nyögd már ki a galádot, hadd ájuljon el!!!  Hehe, dehogy mondom, majd ha elment az a kevés eszem is otthonról. Legfeljebb, ha majd Atali is begyűjti a saját skalpját, kaján vigyorral eléjük tolok néhány ezt-azt. Fosok rá, hogy mit mondanak, mindenki söpörje a saját portáját, Odette gyönyörűsége sem egy főnyeremény, At pedig biztos, hogy kifog magának egy kis nyimnyámot, aki azt sem tudja, hol van a… mindegyJ.

De nem ez a nap híre, hanem az, hogy azt hittem, a galád megcsal. Persze végül kiderült, hogy mégsem, de az a legborzasztóbb, hogy semmit nem éreztem. Sőt, bizonyos szinten meg is tudtam érteni, hatalmas távolság, fizikailag és lelkileg egyaránt, egy hadak útját megjárt férfi és egy vadorzó, élete elején járó lány, akit nem lehet két perc alatt táncba vinni. Majd’ egy éve együtt vagyunk, és abszolút nem érdekelt, hogy a kedvesem(?) esetleg megcsalt. Persze azonnal kirúgtam volna, menjen a jó édesbe, de nem estem kétségbe, nem környékezett hisztéria vagy szívettépő zokogás, holott nemrég ennél sokkal kevesebbért hetekig döglődtem.

Most mi a baj velem? Érzéketlen vagyok vagy szimplán eltompult? Frigid nem lehetek, aki perceken belül több különböző, egymással ellentétes érzelmeket képes érezni halál intenzíven, az egyik percben imád, a másik percben köpködve-fújtatva gyűlöl, az nem lehet frigó.

Nem vagyok szerelmes belé, igaz?

Tele a tököm  a topánom az egésszel

2008.01.24., Csütörtök

22.48.  Még élek, de éppen csak hogy. És még mindig nincs vége. Majd kábé elsején, hehe. Addig marad a maratoni szenvedés. Csak azt furcsállom, hogy a kajára rá sem bírok nézni (a mandarin és a vérnari (ami nem is vérnari) kivételével), fáj a gyomrom, folyamatosan hányingerem van és fáj a fejem. Az önbecsülésem romokban (igen, a mikroszkopikus méretű). Boszi (Masnika anyukája) úgy kikarmolta a jobb mutatóujjam, hogy majd’ összecsinálom magam, úgy fáj, mert az ujjpercnél kapta el az ujjacskámat, és valahányszor behajlítom, szétnyílik. Remélhetőleg nem rohad leJJ. Ez egy ilyen fájós időszak. Fáj a testem, a lelkem, a szívem, mindenem, anya valószínűleg influenzás, apám szokás szerint hülye, ráadásul fogorvoshoz kell járnia (hehe, végre őt is utolérte a végzeteJ), ezért duplán hülye. És egy nyamvadt pozitív gondolatom sincs, nincs is mireJ. Már az se vigasztal, ha süt a Nap, pedig azért korábban majd’ megvesztem. Valószínűleg képes vagyok a fotoszintetizációra.

Ui.: magyarul mondván rohadtul depis vagyok, de abban a stádiumban még nem járok, hogy ezt gonosz módon a nyakatokba zúdítsam. Hogyne, még ezt a kevés olvasómat is elveszítsem, majd ha az a kevés eszem is elmentJ. Egyébként szerintem már rég elment, csak eddig még nem vettük észre.

Tudjátok ugye, hogy sokan vagyok, pontosabban 16-an?

Ritka lökött vagyokJ.

Szarba. A haza. Ahogy mindig.

2008.01.22., Kedd

23.45.  Sajnos igen, már megint rossz napom volt, és előreláthatóan még több jön, öröm a köbön. Ebből kifolyólag egy ideig nem fogok tudni postolni, se itt, se ott, se másuttJ. Anya beteg, macska beteg (valszleg), én sírok, mint… mint én, ahogy szoktam. És persze emiatt anyával összevesztünk (ahogy mindig), minek következtében (ahogy mindig) egy szerencsétlen, utolsó senkiházinak érzem magam, aki semmire sem jó és semmi nem jön össze neki. Ezt még hosszan folytathatnám, de egyrészt mindjárt éjfél és vár a pokol, másrészt nem akarlak titeket a hülyeségemmel terhelni, és a bálvány képét lerombolni. Képzelem, mit gondolhattok rólam az olvasottak alapján, egyesek egyébirányú benyomást is hozzátehetnek. Hú, nem lehet túl vonzó a képJ. Nem igaz?

Lényeg a lényeg: nem tudom, mikor fogok tudni írni, ami nagy gáz, mert az írás létszükségletem, ennyi erővel az evést is beszüntethetném, de azért van egy kis különbségJ. Majd jelentkezem, oké? Pussz mindenkinek.

Hajó

2008.01.19, Szombat

23.11.  A mai nap legszórakoztatóbb pillanata az volt, amikor egy kelkáposztalevelet úsztattam a kádban fürdés közben.

Könyvek, Soványság, Kombiné és Pasik

2008.01.18., Péntek

23.13.  Kivételesen semmi nem jut eszembe, pedig rengeteget tudok írni-beszélni. Szófosásom van és grafomániám. Általában.

Most leginkább ez foglalkoztat. Khm, a kétszámjegyes kategóriába esek (és az a szám nem 99), igen, ezzel sem fogom kitenni az ablakba. A korosztályomhoz képest viszont annyira nem állhatok rosszul. Az a legkülönösebb, hogy van pár könyv, amit félbehagytam, plédául A  lepkegyűjtőt. Azt viszont furcsállom, hogy a Drakula gróf rémtettei szerepel benne, és nem a Drakula. És hogy A bárányok hallgatnak nem került be. Most mit néztek, ha ott van A ragyogás, akkor az miért ne lehetne? És a bárányokat is félbehagytam. Csúnya szokás volt, szerencsére már leszoktam róla.

És a nap meglepetése:

A Wellnesscafe  testtömeg-index kalkulátora szerint sovány vagyok, sőt, nem ártana pár kilót felszednem (még csak az kéne!), és remekül táplálkozom. Igen, kábé hároméves korom óta önállóan tudok enni, mégha a krumplipürét a fejemre is kentem (már akkor érdekelt a szépségápolás), és közben a képébe röhögtem anyámnak. Szerencsére a görögdinnye evési szokásaimat azóta sikerült csiszolni, mert ha a kis Amadea télen megkapta a heti (előzőleg lefagyasztott) dinnyeadagját, konyha nem maradt szárazon, meg aki éppen ható-lövő-és köpőtávolságon belül volt. De ezen élményekről nem kaptok képet, mert nem akarom, hogy a fél Internet rajtam röhögjön. Így is épp elég okot szolgáltatok rá.

Azonkívül továbbra is piszkutálja a csőrömet az a jelenség, hogy ezt a blogot pasik is olvassák. Egyszerűen nem bírok rájönni, miért. Sőt, még (döntően) ők szavazták meg a rózaszín meg lilalepkés hátteret (legalább egy kis ízlést sikerült belétek vernemJ). Komolyan, mit esztek rajtam? Ha jelenkori képet vártok, szívtátok, mert az nem lesz, de ez esetben ti nagyon kitartóak lennétek. Hát akkor? Azon a „fülledt erotikán” igencsak megütköztem, de valszleg Latzi csak viccelt.

Most nem azért filózok ezen, mintha zavarna, sőt. Kifejezetten büszke vagyok magamra – és az udvartartásomraJ.

Ja, és cuki vagyok az új kombinémban.

De szemét vagyokJJJ.

23.58.  Tudtam, hogy valaki harapni fog a melltartóméretekre, de sajnos fotókat nem ígérhetek. Gerle, azért ne keseredj el, van itt egy fehérneműs oldal, korábban már linkeltem:

http://www.miraclefashion.hu/hu/default.asp

Azért azt remélem nem vártátok, hogy a saját méretemet ki fogom elemezni, annyira bátor azért nem vagyok. Égnék mint Reichstag, hogyha egyszer találkoznánk, és eszembe jutna, „úristen, ezek még a mellméretemről is olvastak!” Jaaajjj…

Ui.: egyébként ha a blogaljára tekertek, észre lehet venni valamit. Tényleg rohadt egy egoista vagyok:).

23.56.  Júj, de jót röhögtemJJ. Ezt nézzétek meg:

http://dreamdancer.blogol.hu  , ott a horoszpókos, de még milyen, jajjjaajjJJJ

Srácok, rábasztatok, tudom a horoszkópotokat!J

Abban reménykedek, hogy ti elfelejtettétek nem tudjátok az enyémet. Lásd a hónyominál lévő horoszkóp.

Böööö

2008.01.16., Szerda

23.15.  Ó anyám, mire összeeszkábáltam a másik blogomon azt a bejegyzést… rájöttem, hogy utálok összevissza linkelgetni.

Fáradt vagyok. És álmos. És nyűgös, és éhes, és szomjas, agyonhajszolt… és messze még a vég. Szegény én.

Érdekesen alakul a blogösszevonásos dolog. Eredetileg úgy gondoltam, hogy ennek a blognak a bejegyzéseit néha, ha nincs kedvem könyveset írni, szépen átmásolom oda. Igen, a hét főbűn egyike, a csúnya lustaság vezetett rá a kérdezésre.

De semmiképpen nem csinálok új blogot. Majd’ megőrültem, amikor egyszerre négy helyre írtam. Talán jobb is, hogy így alakult, maradt 2.5, két saját meg egy társszerkesztői. A szarka már nagyon nem bírta, nem beszélve ezen vészterhes időkről. És mindkét blogomat szeretem, mint anya a kölykeit (legalábbis azt hiszem), eszem ágában sincs megválni tőlük, sem másik blogszolgáltatóhoz átköltözni. Brr, dehogyis.

Szavazni még lehet, de nagyon úgy néz ki, minden marad a régiben, és, valljuk be, ez így van rendjén.

Ui.: egyébként már nemcsak nekem tűnt fel, hogy ahhoz képest, hogy ez egy nőiblog, csajos postokkal sűrűn tarkítva, feltűnően sok pasi olvassa. Remélem, azért a szupi alapozót nem próbáljátok kiJ.

Ui2.:  természetesen örülök az ellenséges ellenkező nem olvasóinak. Legközelebb a melltartóméretekről lesz szó.   

2008.01.14., hétfő

22.56. Hármast kaptam Christine-nél. Félévre. De azt én kibaszottul nem hiszem el, hogy azt a zéhát kettesre tudtam, az minimum hármas. Erre…L Mondhatjátok, hogy üldözési mániám van, de akkor is azért húzta le (szándékosan!), mert a vizsgán karót kaptam. Utolsó tetves [cenzúrázva].

Csak azt tudnám, hogy akkor mi a pöcsnek kínlódom, ha szar jegyet kapok, a belé fektetett energia ellenére. A vizsgán eddig minden elsős karót kapott, csak azért, mert elsős. És minden másodéves átment, holott… mi a fasznak akkor tanulni, ha úgy is mi maradunk alul? Ezt az eredmény minimális ráfordítással is el tudom érni.

Most tanulnom kellene, de C. úgy elvette a kedvem, hogy legszívesebben odavágnám az egészet, és elmennék aludni.

És mondjátok azt, hogy nincs igazam.

Ui.: Egyébként örülnék, mint bolond a sapkájának, ha komentelne is valaki az összevonás tekintetében. A stat. szerint naponta átlagosan húszan olvassák ezt a blogot, ehhez képest egy nyomi kommentet nem látok (Stein kivétel, ő szavazott máshol, két helyen is!). Ti vagy nagyon gyávák vagytok, vagy nem tudjátok használni a kommentboxot, de még e-mailt sem tudtok írniJ.

Ui2.: Csak halkan mondom, hogy erre a szemétkedő provokációra a helyetekben már csakazértis…J

Közérdekű közlemény 

Egy kérdést intéznék mélyen tisztelt olvasóközönségemhez. Nem, semmi életbevágó, csak egy futó ötlet, múló szeszély, ami esetleg megvalósul, ha Ti segítetek nekem.

Egy barátomtól - akinek sokat adok a véleményére - a blogjaim kapcsán azt a javaslatot kaptam, hogy ő a helyemben a kettőt összevonná. Mivel róla van szó + jó ötlet(nek néz ki), felteszem a kérdést:

Összevonni vagy nem összevonni?

A válaszokat ide kérem a kommentablakba, a szégyenlősebbek e-mailben is üzenhetnek (seraf@freemail.hu), lényeg, hogy valahogy jelezzetek, mert a fejetekbe nem látok bele. Aki esetleg nem tudna a másik blogomról, ott az első cím a linkfalnál, elég egyértelmű jelzéssel, de még bannere is van a vakegerek számára. A határidő egy-másfél hét. Oké?

Ui.: itt egy post a blogomról. 

23.59,99. Utálom a vizsgaidőszakot. Egyre depisebb leszek tőle, hogy alig van időm gépezni. De ez egy ilyen időszak, túl kell élni. Pff.

Pofavizit 3.

23.55.  Nekem ne mondjátok, hogy nem folytatom!J

Nos, kedves nézőink, ma este (illetve bocsánat, éjjel), az alapozó ismereteket követően, néhány olyan oldalt szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amik hasznukra lehetnek kenceficézés során.

Nők Lapja Café, Szépüljünk. Tudjátok, innen szoktam aljasul bemásolni néhány (khmm) cikket, főleg a sminkelésre vonatkozóan. Nagggyon jó. Meg az egész portálJ.

Sminkblog. Imádom, amióta felfedeztem. Egy profi sminkes osztja meg velünk munkája részleteit, és segít eligazodni a sminkelés művészi útvesztőin. Azért külön becsülöm, hogy a hivatása a hobbija.

A Femina Clinique-s részlege. Mert a Clinique jó. Jó drágaJ.

Ugyanezért: Eszti Parfüméria.

Krémmárka-voks. A NLC gyermeke, ezért nem részletezném.

Max Factor. Meglepő módon tanácsokat, tippeket is ad, természetesen a saját cuccosát ajánlva, de hát mit vártunk? Gobbi Hildát lóháton?

Végül, de nem utolsósorban: A NLC szakértője, Kilin Gyöngyi. Nagyon kedves hölgy és nagyon segítőkész, hivatását tekintve make-up artist. Blogja is van ugyanitt, szintén nagyon hasznos. Kérdezzétek bátran, megéri.  

Az isten (Pofavizit 2.)

2008.01.12., szombat

23.52.  Nincs rá jobb szó. Ami az én instabil bőrömből gyönyörű, ragyogó arcbőrt varázsol, csakis isten lehet.

L'OREAL INFALLIBLE FOUNDATION alapozó. Kicsit drága ( 3e körül van), de csodákat művel a viharvert, nyúzott arccal. De tudjátok: mert L’Oreal.

Nem vállaltam termékhirdetést (höhö, de jó lenne, ha valaki fizetne nekem ezért), ez az én kis véleményem. Eddig nem nagyon használtam alapozót, max púdert vagy korrektort, de első fedésre beleszerettem ebbe a csodába. Könnyű felvinni (éljen a háromszög alakú szivacska és a jobb mutatóujjam), még a magamfajta zöldfülű bénaság sem ronthatja el. Nem folyik, nem csomósodik, nem nehéz, nem ragad. Tök sima a bőröm, mintha nem fedné semmi, nincsen „maszkhatása”. És még leszedni is egyszerűJ. Állítólag bőr-tö-ké-le-te-sí-tő, de az az igazság, hogy a pöcsöm tudja, jó éskészJJ.  

Amadea a Vanilla árnyalatú L’OREAL INFALLIBLE FOUNDATION-T használja, mert még jobb napokon is úgy néz ki, mint egy másnapos vámpír. Természetesen ugyanilyen árnyalatú korrektort használ a mosómaci-effektus leküzdésére, isten áldja a kitalálóját.

23.08.  Elegem van a rohanásból. Elegem van az éjfélig nyúló rutingépezésből. Elegem van a vizsgaidőszakból. Elegem van abból, hogy nem alhatok addig, amíg szeretnék. Hogy nincs egy olyan szabad órám, amikor nem jutna eszembe a tanulnivaló. Hogy anyámnak betegen is gályáznia kell. Hogy hetek(?) óta nem tudtunk elmenni egy félórát sétálni.

Ha nagy leszek, olyan munkát szeretnék, ami miatt nem kell stresszelnem, és nem kell hazavinnem. Az már hab a tortán, ha esetleg élvezni is fogom. A normális fizetésről nem is beszélve.

Azt hiszem, mehetek utcaseprőnek.

Drrrrr

2008.01.11.

22.28.  Nem tudom, ki csinálta/csinálja a Cafeblog sablonjait és annak kódjait, de elteheti egy szép helyre, főként a kommentelődobozt, melyet majdnem sikerült megváltoztatnom, de végül újra kellett választanom a sablont, és az egész hercehurcát kezdhettem előlről. Magyarul mondván –síp– síp – síp–……

23.55. Most olvastam az egyik újságban, hogy a n ő knek azért nincs önbizalmuk, mert a sorozatsztárokhoz mérik magukat. El ő ször is, nem kell sorozatokat nézni. Másodszor: csajok, az isten szerelmére, amit a tévé képerny ő jén láttok, az egy b ő dületes nagy hazugság! Tucatnyi sminkes, világosító, stylist, meg a faszomtudja, ki meg mi mindenki dolgozik azon, hogy a „csillagok” csillagokként ragyogjanak! Napersze, mondhatnátok, te szép vagy és fiatal. Na, én meg erre mondom, hogy napersze. Ronda vagyok, mint a b ű n J . Amikor hajnalban (3/4 7kor) meglátom magam a fürd ő szobai tükörben, a táskás, vörös szemeimet, alattuk a szürke árkokat, a hullaszín b ő römet, a vértelen ajkamat meg azt a kócos bozontot a fejemen, komolyan elgondolkozom (már amennyire ebben az állapotban képes vagyok rá – a test harmóniában áll a szellemmel J ), hogy fogok magamból 15 perc alatt embert faragni. Kurvára nehéz volt magamat elfogadni, de nincsenek dollármillióim plasztikai sebészre, max egy „mezei” kozmetikusra, havonta egyszer J .

De aztán jött a galád. Aki, habár egy nagy galád – elcsépelt mondat –, n ő nek érzem magam mellette. Nem szégyellem magam el ő tte kétrészes fürd ő ruhában sem. Neki nem sápadt b ő röm van, hanem elefántcsontfehér. Neki nem kicsi a szemem, hanem mandulavágású. Neki nem vastag a derekam (darázs!!! Ez vak, komolyan), nem rövid a lábam, nem széles a csíp ő m, nem csúnya a hangom. És ennek következtében egész Barcelonának nem volt az. Mert hittem neki, elhitettem, hogy nemcsak más lehet a szép, hanem én is.

Vagy csak mindenki a magát f ű z ő nek álcázó fels ő met bámulta.

Ui.: Ja, Oscar. Most nem a pucér szobrocskáról vagy a könyvtároskisasszony bácsikájáról beszélek, hanem a Sylvester Stallonés filmr ő l. Már kicsikoromban is leny ű gözött, és a hatása még most is tart.    

A csipkés felső, Oscar, a Férfiak és a Nők

2008.01.10., Csütörtök

23.21.  Először is, a tegnapi napról:

Nem akarok (nagyon) nyafogni, de a szerda ismét egy szar nap volt. Elmondom, miért:

·       Letört a körmöm (a másik három mellett, pedig már olyan szép hosszúak voltak. A ’hosszú’ nálam másfél centi után kezdődik)

·       Elvágtam az ujjam (illetve egy szatyor vágta el)

·       Bevertem a lábujjaim

·       Lefagyott a szövegszerkesztőm

Ja, és csak úgy mellékesen, meghúztak hangtanból.

Anyám már többször említette, isteni szerencse – apám álmával ellentétben –, hogy nem lettem sportoló (kurvára nem az az alkat vagyok, hehe). Mert nem bírok veszíteni. Képes vagyok totál padlóra vágni magam, csakhogy én győzhessek. Ha veszítek, valósággal belebetegszem, a végsőkig küzdök. Nem, nem, nem!! Nekem kell győznöm! Nem veszíthetek! Mert akkor nincs tovább. Végem van, értéktelen vagyok, ha nem győzhetek.

Pszichopata egy monológ, mi? Pedig ez is én vagyok, egy az ezer arcom, a 16 énem közül, bármennyire is utálom magamban ezt a… becsvágyat, dicsőségszomjat, győzni akarást. Oroszlán vagyok, és az Oroszlánok nem veszítenek.

A Sárkányok végképp nem.

A mai nap:

Hááát, a mai napon… nem csináltam semmit. Eleve 11kor ébredtem (napok óta nem aludtam ilyen jól). Aztán rohantam a Kósa térre, meetingezni Valzsuval. Lenyűgöző jelenség lehettem feltűzött hajjal, hosszú, ezüstleveles fülbevalóval, fekete nadrágban, hosszú fekete szövetnadrágban, tűsarkú csizmában, fekete kistáskával, sötétlila kitűzővel és kesztyűvel, mert két pasas lesziázott, egy utánam fütyült, de mások is érdeklődve néztek. Úgy festhettem, mint egy eszelős. Napok óta először sütött ki a nap, élveztem a testemet-lelkemet melengető napfényt. Egy vámpír nappali fényben.

Még csak most esett le, hogy tkp. Valzsuval barátnők vagyunk. Ugyanolyan a mentalitásunk, a gondolkodásmódunk. És rengeteget bírunk beszélni. Pedig régen nem voltam ilyen, minden egyes szót harapófogóval kellett kihúzni belőlem. Fogalmam nincs, mikor lettem ilyen locsogó nőszemély. De úgy veszem észre, ez a környezetemet nem zavarja, a telefonszámla és anyám kivételévelJ.  És az a legviccesebb, hogy a pasikat se. Egyesek szerint „csacsogok”, másvalaki nemrég (mintha ezer éve lett volna) azt mondta, édesen hadarok. A galád saját bevallása szerint imádja, amikor csicsergek nekiJ. Pedig nem mezzoszoprán hangom vanJ.

És gyakorlatilag véget is ért a nap. Pedig mennyi mindent akartam csinálni! Na majd holnapJ. Rggel úgyis fel kell kelnem, kilencre be kell mennem a suliba jegyet beíratni. ÖtöstJ.

2008.01.09., Szerda

23.59.  Majd holnap jó? Fáradt vagyok.

2008.01.07., Hétfő

23.59,8.  Olvassátok gyermekeim Cecelia (vigyázat, nem Cecilia!) Ahern zseniális regényét. Az Ui.: Szeretlek-en szó szerint csak nevetni (röhögni) és sírni lehet. Nekem mindkettő megvolt. És még a felénél sem járok.

2008.01.06., Vasárnap

23.49.  A vizsgaidőszakban csak egyetlen jó dolog van, de azt nem árulom el, hogy mi.

Pofavizit 1.

23.18.  Világéletemben remek címeket tudtam kitalálni. Ahogy most is, nemde?J

Tudom, hogy most gúvadt szemmel ültök a gép előtt, és majd’ megesz titeket a fene, hogy mit talált ki megint ez a lökött csaj.

Elmondom.

Amint láthatjátok, a cím mellett található egy egyes található, tehát valószínűsíthető, hogy ebből lesz még kettes, hármas, négyes, száztizenkettes. Najó, az talán nem, de azért négyes még lehetőleg igen. Szóval ez egy sorozatféleség lesz, amiben az arc-és bőrápolásról, kenceficékről és mindenféle egyéb borzadályról lesz szó, a tesztnyúl szerepében nem más, mint szerény személyem.

Tudom, most a férfiolvasóim pfújolnak ám veszettül meg tüzet okádnak meg az öklüket rázzák meg mittomén még mit tudnak művelni, de hát ez egy női blog, kérem! Mégis mit vártok?! A kerékcsere alapismeretei és a Hogyan üzemeljük be a kerti sütőt? című műsorszámot?

Egyébként csak egy kicsit feszengek, de hol a büdiben vannak a női olvasóim?! Itt szinte csak pasik kommentelnek! Stein, Gerle, kitsilatzi, homár molla… csajok?!

Fentiek meg ne sértődjenek. Szeretlek titeket, már amennyire lehet. Ti vagytok az evolúció csúcsa, a teremtés koronáinak fityegője meg minden, csak olvassatok!!J

Aki ismer, nem hinné rólam, hogy ennyire exhibicionista vagyok. Új, előttem is ismeretlen, rejtett tulajdonságaim bújnak elő. A blog kihozza belőlem a vadállatot. A Macskát, Aki Vagyok.

Igen, egy nagyon dilis macskát.

Naszóval, a BŐŐŐR. Most rohadt önző leszek, mert az egészet a saját bőrkémre fogom testreszabni, sz’al ami az én bőrömnek jó, nem biztos, hogy a tiednek is. Vigyázz.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én képtelen vagyok megállapítani a saját bőrtípusomat. Egy rahedli tesztet töltöttem már ki, voltam kozmetikusnál, bőrgyógyásznál, háziorvosnál, és még mindig nem tudom. Van olyan, hogy zsíros. Haha, csak hogy az enyém száraz is. Van olyan, hogy zsíros-kevert, de az enyém nem ott zsíros meg száraz, ahol kellene. És van olyan, létezőnek nem is tetsző bőrtípus, hogy normál. Na, aki ebbe a kategóriába tartozik, az csókolja meg a saját lábaujját, és dalolva szaladjon hálát adni a Jóistennek az egri bazilikába, a Kék Mecsetbe, a Taj Mahalba és Mekkába. Továbbá persze van olyan, hogy száraz (ehem), száraz-kevert (khmm), de hallottam már vegyesről is, attól függ, milyen honlapot/újságot/könyvet olvastam. Szerintem az a legjobb megoldás, ha elmentek egy jó kozmetikushoz és megbíztok benne. Tudom, hogy nem könnyű találni, én is hosszas szenvedés után leltem rá a sajátomra (és bakker itt van a szomszédban), de csak annyit tudok, hogy jól tud sminkelni. Remélhetőleg nemsokára az is kiderül, hogy a bőrömmel is ugyanilyen jól bánik, mert már nagyon elegem van az egyszemélyes hadakozásból.

Tehát az én bőröm. Ja, azt az előbb elfelejtettem, hogy a sorozat kicsit gusztustalan is lesz (gyomor kérdése), de a horrorisztikusabb részeket inkább későbbre hagyom.

Kezdjük ott, hogy a T-vonalban (tartsd az egyik ujjad a szemöldöködnél vízszintesen, a másikat az orrod mentén függőlegesen, és valahol a kettő találkozása) ha olyan kedve van, néhanapján kiszárad. És viszket és piros és hámlik. Ugyanez ritkábban az államnál és a nózitőnél. A többi részén pedig zsíros. Vagy normál, mikor milyen.

Hé, ez nem imázsrombolás (miszerint én milyen szépséges-gyönyörűséges vagyok), ezeket a hibákat különféle eszközökkel és módszerekkel igyekszem kordában tartani, tehát ha megnézel, valószínűleg észre sem veszed, kivétel, ha kozmetikus vagy make-up artist vagyJ.

Nos gyerekek, ennyi volt a móka mára, mindenki menjen a nagy büd… nem, oda ne menjetekJ. Csak az ágyikótokba szépen, mert az a világ egyik legjobb helye. Nekem franciateknőm van, elején-végén aranyszínű, lányos rácsos támlával, és jó alacsony. Nem esek nagyot, ha nagyobbat fordulok. A következő számunkban az általam használt arckrémekről lesz szó. Jó hosszú lesz. Szépjó éjszakát.   

Fénynyalábok

2008.01.04., Péntek

22.53.  Vannak olyan emberek, akik önkéntelenül is jókedvre derítik az embert. Szerencsére nekem négy ilyen emberkém is van. Például a volt osztálytársam, Manna. Töriszakos. Akárhányszor találkozunk a folyosón, meglát, és szinte rám ragyog. Alapvetően mosolygós arca ha lehet, még jobban felderül láttamra, zöld szeme élénken csillog. Olyan, mintha egy napsugár vetülne rám az ablakból. Az ő szájából nem hangzanak üres frázisnak a szokásos udvariasnak szánt kérdések, úgymint a „Hogy vagy?”, a „Mi újság?”, a „Minden rendben?”. És azon kapom magam, hogy én is vigyorgok.

Vagy ott van Süni. A múltban osztálytársak, konspiránsok voltunk, most csoporttársak és konspiránsok. Akármikor hívom fel kétségbeesetten, beszélgetés után valahogy nem tűnik olyan vészesnek a helyzet.

Az új ismerősöm, Lancelot. Ugyanez a helyzet, csak ő általában szándékosan röhögtet. Kiválóan meg tudjuk vitatni a szerelmi nyavalyá(ink)at.

És persze ott volt mon ami. Mindenről el lehetett vele dumálni, Vilikétől az OKTV-n keresztül a gránátalmáig.

Kíváncsi vagyok, vajon én is vagyok ilyen hatással valakire? Habár a mostani állapotomban nem hiszem…J

Anid gyűrűje

2008. január 3., Csütörtök

23.19.  Ahogy már sokan mások, valószínűleg ti is meglepődtetek már azon, hogy hamvas, fiatal lány létére ez a b(o)lond Mira [Amadea] egy hadak útját megjárt, 32 éves pasival jár, akinek nem éppen feddhetetlen a múltja.

Nos, akkor mesélek nektek Anidról.

Anid – szerintem – nagyon szép lány. Sacc egy hetven magas, mint én, csinos, kedves, mosolygós, a szeme mindig vidáman csillog. Gyönyörű, hosszú, fekete haja van, hosszú pillákkal, barna bőre, amibe némi rózsás szín vegyül. Arcán maréknyi kedves, barna szeplő. Okos, hisz egyetemre jár, a csoporttársam, a gimnáziumban osztálytársak voltunk.

És egy nála tizenhat évvel idősebb fickóval jár. Járt. Két és fél évig.

Ami még önmagában nem lenne gáz. Az sem olyan nagy baj, hogy a (majdnem) nagy Ő randa, mint a bűn, és Anid szülei nem hajlandók odaadni a kocsit, beengedni a lakásba.

Nagy szerelem volt? Talán. Anid részéről biztosan. Szomorú arccal mesélte nekem: „három napja sírva alszok el.” Én, nem is olyan rég, másfél hétig bömböltem. Padlón voltam. A racionalista, kissé kérges lelkű anyám orvoshoz akart vinni.

Hogy a pasi szerette-e? Nem tudom. Talán nem is tudnak szeretni. Én csak annyit láttam, hogy Anid rengeteget sírt az alatt a két és fél év alatt. A férfi (?) megpofozta. Hatezer forintos pénztárcát, drága órát vett Anidnak.

Fogalmam sincs, miért szakítottak...

Együtt járásuk ideje alatt a pasi két aranygyűrűt ajándékozott a barátnőjének.

Az egyiket visszakérte.

Mert ő azt eljegyzési gyűrűnek szánta, Anid pedig sosem volt a menyasszonya.

Nemrég belenézett az iwiwes üzeneteibe. Látni akarja. Meg kell beszélniük „egy-két dolgot.”

Szereti? Szerette? Nem tudom.

Mind ilyenek szemetek vagytok?

2008.01.02., Szerda

23.11.  Rettenetesen frusztrált vagyok. Még azért is, mert harmadjára kezdek neki ennek a bejegyzésnek. De legfőképpen azért, mert tanulni kellJ. Olyan rohadt elveszettnek érzem magam. És azt hiszem, mindenki mindent tökéletesen tud és tökéletesen halad, teljesen ura a helyzetnek, és csak én vagyok ilyen szerencsétlen.

 És nem szól hozzám senki. Se e-mailen, se MSN-en. Telefon? HeheJ. Jó, ma kaptam egy e-mailt, de az nem az a fajta „hadd-nyafogjam-ki-magam” e-mail volt. Kapásom is volt, de „csak” Kata érdeklődött, ő meg holnap vizsgázik. De olyan baráti érdeklődés szál sem. Úgyhogy azt hiszem, megkörnyékezem anyámat. Nyávogás szempontjából.

Még mindig rossz kedvem van. Inkább megyek olvasni. Meg tépkedek egy kis újságot. Namármost ezt nem kell félreérteni, nem vagyok idegbeteg (annyiraJ), hogy idegességemben fogok egy tucat újságot, és mindet miszlikbe aprítom, dehogy. Csak megvan az a rossz szokásom, hogyha egy újságban látok egy számomra érdekes, nekem tetsző cikket, képet – nemes egyszerűséggel kiszedem. Ekkor szokott anyám halálsikítást hallatni. Amikor lapoz egyet az újságban, és a következő oldal a kezében marad.

Asszem, ennek a bejegyzésnek nem sok értelme volt. Jó éjszakát.

Vadászat

2008.01.01., Kedd

21.37.  Egy csirkeláb hever a bejárati ajtóm előtt. Szerintetek ez fenyegetés?

Vagy csak…

Aki nem érti, olvassa el, de sürgősen. Legalább ezt a részletet.

EnnyiJ

2007.12.31., Hétfő

22.05.  Nna, ennyi voltJ. Biztos azt hittétek, elment az eszem, hogy zsinórban lövöm be az archív NL Cafés cikkeket. Hörcsög-szindrómaJ.

Az a szar, hogy anya bekapcsolta a tévét, ezáltal nem tudok nektek magvas gondolatokat közvetíteni, sőt, emiatt még a másik blogomra sem tudtam írni. Úgyhogy emiatt kénytelen vagyok hírzárlatot elrendelni. Boldog új évet!

 

Hogyan vásároljunk rúzst? AVON 2001.09.27 Mindig a szem színe határozza meg a rúzs árnyalatát. Vásárláskor tartsuk szemünk mellé a rudacskát, s rögtön meglátjuk, mi az, amit viselhetünk, és mi az, ami örök vágyakozás marad. Aki katalógusból választ  Barna szemhez fukszia, vagy kékes, vörös ajak illik. Kék szemhez bézs, bőrszín, rózsás vagy sötétvörös árnyalatok, zöld szemhez barnás vörös, narancsvörös passzol. Aki ennek ellenére is bizonytalan, az a barnásvörös árnyalatokat részesítse előnyben, mert ezzel nem tudja elrontani a hatást, ugyanis ez bőr- és szemszíntől függetlenül minden nőnek jól áll. Az évente piacra dobott színek sokaságát meghatározza az éppen aktuális divat. De a nők mindig olyan szint keresnek, amely illik a hajszínükhöz, a ruháikhoz és a bőrükhöz is. Azt viszont kevesen tudják, hogy a különböző árnyalatoknak más-más jelentése van, mely nemcsak az aktuális hangulatra világit, hanem a jellemre is. • A vörös bátorságot, öntudatot fejezi ki, magára vonja a figyelmet, és megvadítja a férfiakat. • A lilás szenvedélyt sugároz, vamp, és a “férfifaló" jelzővel illetik viselőjét, bár a férfiak kevésbé kedvelik ezt a színt. • A rózsaszín romantika, tisztaság, kedvesség, minél világosabb a tónus, annál szűziesebb a megjelenés. • A narancs jóindulatú, barátságos, szeret pletykálkodni, és imádja a saját hangját hallani. • Barna: megértés, elfogadás, mások segítése, két lábbal a földön állás. • Kékes, zöldes: a feltűnési viszketegségben szenvedők, akik megbotránkoztatják környezetüket. Állag Napközben a csillogó, átlátszó fényű rúzsok remekül mutatnak az ajkon, és ezekkel tükör nélkül is könnyen utánrúzsozhatunk. Előnyük, hogy a krémesebb alkotórészek ápolják az ajkat, és természetesen csillogóvá teszik. Estére tartós, matt rúzs az ideális, mert így az ajak drámaibbnak tűnik, és lelkiismeret-furdalás nélkül hódolhatunk evésnek, ivásnak és csóknak. Nappalra és estére egyaránt remekül mutatnak a színezett szájfények is, amelyeket önmagukban viseljünk. Akinek érzékeny, kiszáradásra hajlamos a bőre, az használjon tápláló anyagokban gazdag, krémes állagú rúzst, és a smink lemosása után speciális ápolótermékkel kényeztesse a finom, puha bőrt.

Hogyan válasszunk rúzst?

A rúzst vásárláskor ne a kézfejen, hanem az ujjunk végén próbáljuk ki. Ugyanis itt majdnem teljesen ugyanolyan a bőr, mint a szánkon.

Melyik rúzs árnyalattól tűnnek a fogak fehérebbnek?

Ha kék alapszínű rúzsokat viselünk, mint amilyenek a cseresznye, a bíbor vagy a szilva árnyalatai.

 

A szem sminkje AVON 2003.11.18 A szem a lélek tükre. A világos színek kiemelnek, a sötétek a háttérbe taszítanak - ezt például tudtad? Hogy a tükör méltóan szép keretet kapjon, nem kell sok trükk. Mi mindet felsoroltuk, csak követned kell a leírást az igéző tekintetért. Alapszabály: a világos színek kiemelnek, a sötét árnyalatok a háttérbe taszítanak. • Fontos: mindig világos színekkel kezdjük, majd ezután használjunk sötétebb árnyalatokat. Sohasem fordítva. • Minimum két szín a nyerő: minden szem rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal. Ha ezeket ismerjük, akkor a korrektúrázásra koncentrálva akár a szemünk formáját is megváltoztathatjuk. Világos színekkel kezdjük, alapozzunk, hangsúlyozzunk, kiemeljünk. A mély árnyalatok elmélyítik és árnyékolják a szem formáját. • Kontúrok: a szemceruza hangsúlyozza a szem formáját. Vigyázzunk a feketével, mert túl keménynek is hathat. A kékes, barnás, szürkés árnyalatok puhábbak. A kontúrceruzát minden egyes felhasználás előtt hegyezzük ki, ezzel eltávolítjuk a baktériumokat is.  A szem színei • Kék szemek: a kék a kékben elveszik. A szürke, lila, és földszínektől inkább világít a kék szem. • Szürke szemek: lilát, kéket, vagy zöldet próbáljunk ki. • Zöld szemek: barnás árnyalatok, sárgás-aranyos alapszínek. • Barna szemek: ha a szem túl sötét, akkor bármelyik szín jól áll. Nagyon hatásos az antracit, barack és mahagóni.   Tudnivalók a szempillaspirálról • A kefék: a formula és a kefe együttes játéka határozza meg azt, hogy a spirál vastagítja, meghosszabbítja vagy kunkorítja a pillákat. Fontos: az ecsetet ne mozgassuk fel és le a tokjában, mert ezzel levegőt pumpálunk be, amitől könnyen kiszárad a festék. • A hosszúság: a legújabb termékekkel akár 30%-al is növelhetjük a pillák hosszát. A kefék vékonyak, hegyesek és kevésbé vastagok. • A lendület: prizmaformájú, vagy félholdformájú kefével lendületbe hozhatjuk a pillákat. Sőt tökéletesen el is választhatjuk a szálakat egymástól. • Dús hatás: a vastag, kerek kefék intenzívebben viszik fel színt, ezáltal dúsabbá teszik a pillákat. • Érzékenység: ha érzékeny a szemünk, akkor szemorvos által tesztelt, parfümmentes terméket vásároljunk. Kerüljük el a hosszabbító hatású spirálok használatát.